2009. Június 20-án indultunk vonattal Szeged-KőbányaKispest-Balatonaligára vonattal.
Sajnos a Keszthelyi gyorsra a a drága MÁV (Magyar Álom Vasutak) csak alibi bicikliskocsit rakott, ami azt eredményezte, hogy a túra folyamán keletkezett karcolások jelentős hányada szállítás közben keletkezett.

A Balatonaligai vasútállomáson eligazgattuk a csomagokat, átvedlettünk biciklisjelmezbe, és elindultunk Kenese felé, szabadstrandot és árnyékot keresni a déli nap elől. Itt ebéd gyanánt megettük a magunkkal hozott szendvicseket, és ittunk a hűsítő italkészletünkből; majd egy kis strandolás a Balatonban, aztán tovább Fűzfő felé.  

Túránk során rengetegszer volt gyönyörű kilátásunk a tóra, de ez volt az első alkalom! Balatonfűzfőről Balatonalmádi felé haladva megálltunk segíteni egy bajbajutott bringáson, majd Almádiba érve a parton vacsoráztunk, és felkeresve a helyi vendéglátó egységeket, megkaptuk az első igazi sokkot az árakat látván, így egy gyors üdítőzés után elindultunk szálláshelyet keresni.

Mivel sehol sem tudtak korrekten válaszolni, arra, hogy két bringás sátorral egy éjszakára mennyiért szállhat meg, csak sátor-, személydíj, meg idegenforgalmi adó, meg miegymásról hadováltak, és mikor összeadtuk megint irreális összegekkel találtuk szemben magunkat, mikor a véletlen folytán találtunk egy hatalmas kaszálórétet Alsóörs környékén, eldöntöttük itt alszunk.

Remek helynek ígérkezett, rálátás a Balatonra, nem látszódtunk az útról, sehol a közelbe szomszéd...szürkület tájt egy modellhelikopteres játékának a zaja volt az egyetlen zavaró tényező, na meg persze Magyarország teljes szúnyogpopulációja (legalábbis én akkor úgy éreztem).

Másnap Balatonfüreden beszereztük a reggelinekvaló zsömléket, és persze az éltető kávénkat; az üzemanyagot magunkbatöltve elszáguldottunk a Gödrösi szabadstrandig, és a parton megreggeliztünk, majd kb egy óráig strandoltunk.

Továbbhaladáshoz a lehető legforróbb időszakot választottuk, így csak feltekertünk a Tihanyi apátsághoz, és mentünk is tovább az árnyékos bicikliút felé. Aszófő felé szinte végig lejtőn száguldottunk, amit nagyon élveztünk.

 
Balatonudvarinál megálltunk megtekinteni a szív alakú sírkövekkel teli védett temetőt.

Innen utunk Zánkára vezetett, ahol a Gyermek- és Ifjúsági centrum szabadon látogatható strandján töltöttük a nap hátralévő részét, ismételten strandolással.

Babát kisebb szerencsétlenség érte, egy méhecske szép nagy adag fullánkot adományozott neki, amitől picit feldagadt a lába, ami tekerés szempontájból igen előnytelennek bizonyult.

Az Ifjúsági centrum egy hatalmas területen fekszik el, régen Úttörő tábor működött itt. De most már vannak részei ami erősen kisértetváros-benyomást keltenek, mint például a kietlen vasútállomásnál kóborló róka...Gondolom legközelebb Csernobilban lehet az embernek ilyen élményben része.

-Sajnos nem sátrazhatunk itt- közölte kevésbé kultúrált módon a recepciós, mert vmi fesztivál volt itt és a romok takarítása folyik éppen. Szürkületben összecuccoltunk, a wc-fürdő-komplexumot még gyorsan igénybevettük (lövésünk sem volt hol fogunk aludni). Óriási mázlink volt, ugyanis Viriusztelepnél jártunk, már erősen sötét volt amikor belebotlottunk egy kemping előtt a portásba, akitől próba szerencse alapon megkérdeztünk (sok drága, ill. "már bezártunk" helyet néztünk meg), és közölte, hogy 3450ért két bringás ittalhat. Ennyire egyenes beszéddel utunk során még nem találkoztunk. Tehát gyors sátorállítás, és alvás következett.

Reggel kiderült, hogy a portás egyben a főnökasszony is, fizettünk és távoztunk. /Most itt elmondanám, hogy a Vénusz kemping volt, ahol aludtunk, egyéjszakás szállásnak tudom ajánlani, ugyanis 5m-re van tőle egy vasúti átjáró, amin egész nagy a forgalom, szóval kicsit zajos többhetes nyaralás bázisának választani szerintem/

Balatonszepezd környékén megtaláltuk a bringás halálkanyart. Klassz kis lejtő, végén 90°os kanyarral, persze a bozóttól nem belátható, majd ha sikerült bevenni a képen látható aranyos útszakasz köszönti az arrajáró gyanútlan áldozatot. Én meg SPDpedállal örültem hogy egy szélfuvallat egyenesben tartott, miközben a lágy szerveim épségéért, valamint a defektmentességért imádkoztam a kerékpárosok nagy istenéhez!!!
Ebből is látszik mennyire bátrak a magyar közlekedésmérnökök, hogy ezt bicikliútnak merik nevezni!

Révfülöpön felhajtottunk egy bankautomatát, majd reggeli+kávé.

Elértünk Badacsonyra, egyöntetűen kimondtuk, ez a legszebb rész. Oltári a kilátás, jobbra a Hegy bónuszként a bazaltorgonák; balra a nagy kék paca; borospincék közt haladunk; alattunk pedig a város...

A meleg elől célbavettük Szigligetet (mindenképpen meg akartuk nézni, hiszen Baba ismerőse [Lajosbá] azt mondta, hogy a Balaton legszebb vidéke /kár hogy Badacsony az -ez némi vitát is szült/) a 71es út keresztezésénél belebotlottunk egy szürkemarha-gulyába.

Szigligeten megnéztük az Avasi tornyot, ez egy árpádkori templom maradványa, amiben ma kápolna üzemel, érdemes volt. - Arratúrázók mondták, hogy a monda szerint az ide elzarándoklók hazaérve sok bort megihatnak ;) -
Sajnos a Balatonon a legtöbb fizetős strand bejáratára óriási kerékpár pirossal áthúzva tábla virít, így az első napi vadkempingen megspórolt pénzünket elettük egy csárdában, ahol érdekes módon végig ferdeszemmel néztek ránk (két fiatal kerékpárral), de mikor hagytunk borravalót...átkerültünk egy másik univerzumba [Magyarország, én így szeretlek!] 

A déli nap elől az Esterházy-kastély Alkotóházába, annak is gyönyörű arborétumába menekültünk. Minden arrajárónak ajánlom a megtekintését, sajnos még nincsen teljesen felújítva, de a patak partjáról rálátva a régi üvegházakra, és a háttérben a hegy tetején magasló várra; az valami leírhatatlan.

Innen Gyenesdiásra mentünk ahol Lajosbáéknál aludtunk - külön köszönet a túra legkényelmesebb szállásáért, és a finom ételért-italokért!
A Diási játéksrtand 18óra után ingyenes, ezért a napot jóleső fürdéssel, valamint éjszakábanyúló városnézéssel töltöttük.

Reggel korai indulóval átrobogtunk Keszthelyre, ahol a kastélyparkban reggeliztünk, fényképezkedtünk (sikerült beállnunk egy kétajtós szekrény és a barátnője szépen beállított közös fotójába, de verés helyett, egy gyors lefotózlak titeket, aztán tűnjetek-et kaptunk), kulacsokat töltöttünk, megbeszéltük, hogy a mai naopn kihajtjuk magunkat, és a déli partot egybe letoljuk; kávézási lehetőséget kerestünk, amit csak a külvárosban leltünk meg.

Tartva magunkat a tervünkhöz Fonyód előtt Bélatelepnél álltunk meg pancsolni, mivel az erős napsütés mellett kényelmetlenül éreztük magunkat.

A szél a déli parton szinte végig kedvezett, remekül haladtunk, Bogláron egy sör-kávé kombóra megálltunk aztán Zamárdiban egy ellenállhatatlan vacsi-gyros miatt meg kellett állnunk.
Zamárdi és a déli part különlgessége, hogy míg északon a part teljesen be van építve  itt az összes utcáról le lehet menni a balatonhoz, valamint vannak hatalmas füves-nádas terültek szabadon. És az északi partot látjuk ami elég látványos. 

Siófokon átevickélni kész horror, főleg az aranyparton! Ember-ember hátán köztük fekvőrendőrökön majdnem felakadó sportkocsik, és azokat legyilkolni készülő terepjárók. Nem is készítettünk se képet se videót...

Ismételten kétségbeesett szálláskeresés, helyenként kiírva hogy biciklis kedvezmény, de persze az alapár is 5 számjegyű :(

Majd Világosra beérve a strandon dolgozó srácokkal megbizniszeltük, hogy egy éjszakára felverhetjük a sátrunkat, így jutottunk hozzá utolsó, de legszebb szállásunkhoz.
Megnéztük, a naplementét a lábunkat a Balatonba lógatva, aztán felvertük a sátrat, és alig aludtunk valamit, mert megérkezett a híres magyar tájfun, és a magyar tenger szabályosan háborgott!

A sátor mellé 20centire leszakadt egy nagyobbacska faág amit igazából csak a reggeli napsütésben vettünk észre, mit ne mondjak kicsit sokkolt minket, erősen álmosan bementünk egy ébresztő fürdőre a Balatonba, aztán a strand nyitása előtt elhagytuk a terepet. 

Visszatérve az aligai állaomásra a restiben megkávéztunk kicsit telefont töltögettünk, családot értesítettünk, aztán felszálltunk a vonatra, ami Székesfehérvárra ment.
Itt átszáltunk egy olyan személyvonatra ami simán hajazta a Szegedi IC-t!!
A déli pályaudvarra érve nagy levegőt vettünk a kipufogógázból és megismerkedvén a Pesti autósok és gyalogosok kultúrált előzékenységével a biciklisekkel szemben eljutottunk a Nyugatiba.
Útközben megálltunk egyet fényképezni és ez volt a vesztünk, ugyanis sikerült kerékpárral letévedni csomagostól a nyugati-aluljáróba, aho egy kedves rendőrnéni elmagyarázta hogy a pályaudvarra a lépcső nincsen akadálymentesítve, mint ahol lejöttünk, vagy felcipeljük, vagy körbemegyünk. Körbementünk. 2perc híján értünk a peronra még éppen láttuk is a vonatunk hátulját...
Szerencsére óránként járnak ilyenkor, ezt a kis időt meg elütöttük valahogy.

Hazaértünk-kipakoltunk-elfáradtunk-boldogok vagyunk!! Nagy élmény volt!

Megjegyzésként annyit, hogy sokszor előfordult, hogy a bringaúton nem volt tábla, ott ahol szükség lett volna rá, valamint ott ahol semmi szükség, ott meg volt, de sokszor segített az autósoknak kitett kerékpárosok háromszög táblák!

 Írta: Fürtös
Helyesírásellenőrzés, cenzúra: Babáci

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.