Kecskemét - Szeged (120km)

 

A történet úgy kezdődött, hogy a Félegyházi túra után kellő lelkesedést, és eltökéltséget éreztem arra, hogy vissza végig bicajjal menjek Szegedre. Térképen, és interneten, már régebben kinéztem, hogy a Kiskunságon mostanság adtak át egy kerékpárutat...kíváncsi voltam milyen lett, így már az út is adott volt: Bugac felé kell mennem. Útvonaltervezőbe beírva láttam, hogy majdnem 120km a túra, de én szerettem volna ha kereken annyi, vagy több egy picit. Ezért beterveztem a végére egy kitérőt Forráskútnál Bordánynak, és így már meg is van a 120 :D

Reggel 8:25-kor indultam Kecskemétről, mivel szüleim háza a város ellenkező felén van, várt rám egy jó kis városi forgalom, majd utána hogy megkíméljem magamat a halálfélelemtől (és az esetleges rendőri bírságtól), kerültem egyet Törökfái, és Fehértó felé, majd egy kevés bringaút az M5 alatt, és már az 54-es főúton is voltam. Ettől tartottam kicsit, mert nagy erre a forgalom. Kellemesen csalódtam a kamionsofőrökbe, mind szabályosan került engem, ellentétben a gyorsan hajtó személyautósokkal (tényleg csak ők voltak akik közel jöttek). Jakabszállásra beérve erősen hezitáltam, hogy Félegyháza felé egy földúton, Bugacpusztaházára (onnan indul az új bicikliút), vagy tovább az 54esen, és Bugac felé aszfalton menjek. Az utóbbinál döntöttem, egyrészt, mert nem tartottam vészesnek a forgalmat, meg csomaggal gázos lett volna a földút.
A forgalommal kapcsolatban tévedtem, mivel Jakabtól már nem csak Kecskemét felől, hanem Kiskunfélegyháza felől jövő teherautók is itt közlekednek. Az eddigi félelmeim kezdtek beigazolódni... Szerencsémre csak egy 4km-es szakaszt kellett átvészelnem.

Innentől elenyésző volt a forgalom, és az út minőségével sem volt gond. A Bugaci elágazásnál végre találkoztam a már várt bicikliúttal.
Ha egy szóval kéne leírnom a tapasztalataimat ezzel a frissen átadott kerékpárúttal kapcsolatos élményeimet ez volna: Magyarország!
Ha egy mondattal, akkor meg ez: Mit tanulnak az egyetemen a közlekedésmérnökök???

Az út egy rakás fos! A jó alföldi homok az építőanyag; abból van a vízelvezető-árok, és azzal van megtámogatva az aszfalt is. Tudtommal átadás óta, még csak egy nagy eső volt a térségben, de már most megfolyt az árok széle, és félig feltöltötte azt. Móricgát előtt már most van ahol a növényzet áttörte a burkolatot, és ha már a burkolat, az egész út során hullámos. Gondolom ez mind azt jelenti, hogy baromi vastag, és komoly alapja van az útnak...
Aztán egyszer egy terepjárós bácsi kishíján elütött, mivel közvetlen a kapu előtt ment a kerékpárút, a kerítése meg szépen be volt ültetve növényekkel. Tehát elméletileg akkor látja a terepjáró vezetője, hogy jön-e valaki az úton, ha már a motortér kint van az úton, ez most jelen esetben a teljes kerékpárutat jelenti, és még egy kicsit. Azt hiszem ilyen helyekre kéne tükröket felszerelni, mert ha mondjuk nem lett volna annyi lélekjelenlétem, vagy vegyünk egy 60évest, akinek a reflexei már nem a legjobbak, akkor ebben a szituációban könnyen a gallytörőn lehet végezni, vagy ami még rosszabb, a kerék alatt.
Másik számomra érthetetlen dolog, hogy ahol autóút keresztezi a kerékpárutat, -van ahol megvan, de a legtöbb helyen- nincs megcsinálva az a kis aszfaltdarab, ami a por és sár felkerülését hivatott megakadályozni, így jó pár helyen nem látszik a fekete bitumen a homok alatt, mellesleg szépen megvezeti a kerót.

Móricgát után találkoztam közmunkásokkal, akik szépen rendbe tartották az útszéli növényzetet, és rendet hagytak maguk után (lesöpörték az utat).

A Jászszentlászlóiak már nem ennyire rendszeretőek, a fű ott rohadt az úton, és mint kiderítettem nem csak fű, hanem akáctüske is. Így lett az első defektem, épp mielőtt még beértem volna a településre. Eltoltam az első árnyékos helyig a bringát, lecíheltem a pakkokat, mivel a hátsó kerék adta meg magát, nem úszhattam meg az olajfoltokat a lánc jóvoltából...

A kis kényszerpihenőm után a településre érve a térkép útmutatásait követve kerestem a bringautat, de hiába, viszont egy kék-nyomós kutat siketült észrevennem, aminek nagyon megörültem, mert már éppen túl voltam vízkészletem felén, de a túrám még csak alulról súrolta a féltávot.
Épp egy idősebb bringás kolega tankolt a kútnál; kiderült ő is Szegedre tart, de miután végigmért, azt mondta úgy véli nem egy a tempónk, és én már otthon pihenek mire ő Szegedre ér. Ez jól esett az önértékelésemnek, bár én örülnék ha így 60 felé 2 nap alatt nyomnék egy Szeged-Tiszakécske-Szeged túrát!

Elköszöntünk, majd mindketten a saját tempónkban mentünk tovább.
A vasúti átjárónál felfedeztem, hogy a térképem rosszul jelöli a kerékpárutat. Erős aggodalommal mentem el ezentúl minden akácfa alatt, de beértem Majsára, ahol fellélegeztem. Kár volt, a városban a bicikliút régi repedezett, és nekem sikerült lendületesen elkapnom az első repedést; ami a második defektemet eredményezte. Szerencsére ez lassú defekt volt, így pumpáltam rajta egy kicsit és elkezdtem felkutatni egy kerékpárüzletet. A benzinkúton megkaptam a kellő útbaigazítást, és mikor odaértem 12:17-kor, a nyitvatartás szivenütött: 12-14 között zárva. Volt egy megfakult telefonszám, azt dekódoltam, de senki sem vette fel. Újabb kényszerpihenő!
A szemközti üzletben italokat mértek ki...ahogy a filmekben látni, kiültem elé, és a söröm mellől az üzlet ajtaját figyeltem; de semmi mozgás!
Egy óra elteltével átmentem az üzlethez, megettem a szendvicsemet, és közben megjelent egy srác, kiderült, hogy szerencsém van, a boltos jött feltölteni a kirakatot, beengedett a műhelybe, megvettem az összes trekkinghez hasonló belsőjét (2db régi szelepes), kicseréltem az első kerékben is a belsőt, kaptam ajándékba egy átalakítót, kompresszorral pikk-pakk felfújtam, és már repesztettem is. Kb. 14 körül indulhattam tovább.

A boltos srác jó hírrel szolgált: mondta, hogy a betervezett kerülőmön Üllés-Bordány között szintén átadtak egy bicikliutat. Gond és megálló nélkül mentem tovább ez a keróút egy fokkal jobbnak túnt mint a Kiskunsági, bár itt nincs vízelvezető árok. Bordánytól Szegedig a térképem jelölt kerékpárutat, de az a település benzinkútjáig tartott csak (és az ellenkező oldalon mint ahogy az a térképen volt), majd Sziksósnál kezdődött megint, és innentől már tényleg Szegedig tartott.

16:33-ra értem haza, lepakolás; egy gyors zuhany; nyújtás; pihenés; telefon, hogy egyben vagyok. Ennyi!


írta: Fürtös

A bejegyzés trackback címe:

https://furtos.blog.hu/api/trackback/id/tr951357174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása